Mint köztudott, csapatunk nyolc nyeretlenül megvívott találkozó után vasárnap délután 2-1-es győzelmet aratott a dobogón tanyázó Vác együttesével szemben. Ez volt első hazai sikerünk, mióta hazaköltöztünk dabasi "albérletünkből" ...

Már nagyon kellett ez a győzelem, hiszen a szezon közepe óta tartó nyeretlenségi szériánknak köszönhetően egyre hátrébb szorultunk a táblázaton, s az ellendrukkerek szerint már, már megcsapott minket a kiesés szele. Hiába láttuk, hiába tudtuk, hogy csapatunk játékban sokkal jobb teljesítményt nyújtott, mint azt az eredmények tükrözik, a sikertelenség egyre inkább nyomasztóbb teherként nehezedett játékosaink vállára. Vezetőedzőnk folyamatosan kereste azt a tizenegyet - a sérülések sem könnyítették meg dolgát -, mely nem csak a mezőnyben képes jól futballozni, de gólszerzésre, a győzelemre is képes.

Most vasárnap döntő, ám rizikós változtatáshoz érkezett. Azért, hogy eggyel több rutinos támadót (Pál András) tudjon pályára küldeni, "beáldozta" első számú kapusát, Kovács Dánielt és a sorban csak harmadik, ám a fiatal szabálynak megfelelő Kersák Rolandot állította a gólvonalra. Ifjú portásunknak ugyan ez volt élete első NB II-es mérkőzése, ám megállta a helyét, a gólt nem védhette.

A kezdőtizenegybe idén ősszel, bajnoki összecsapáson csupán negyedszer került be Pál András, gólt pedig még nem szerzett. Most azonban meghálálva a bizalmat, 32 éves kora minden rutinját bevetve, olyan szinten kötötte le a váci védők figyelmét, hogy ezt kihasználva Albert Ádám és Lakatos István is kihagyhatatlan ziccerbe került. Egész szezonban jól muzsikáló védelmünknek köszönhetően pedig a két szerzett gól elég volt a három pont kiharcolásához.

Bejött tehát Lipcsei Péter (korántsem veszélytelen) bátor húzása, három pont lett a jutalmunk ...