Bár a hét végén, sajnos rossz értelembe véve borítottuk a papírformát azzal, hogy vereséget szenvedtünk a Budaörs ellen (4-2), a feljutásért zajló versenyfutás azért még mindig nem lefutott. Igaz, már nem a mi kezünkben van a döntés, de a helyzetünk azért nem reménytelen.

Mikor vasárnap este fél hét tájban dr. Kovács Gergely játékvezető lefújta a Tatabányán megrendezett összecsapást - még saját szurkolóink közül is -, sokan kész tényként könyvelték el, hogy végérvényesen szertefoszlottak feljutási álmaink. Pedig nem így van, amennyiben megnyerjük mindkét hátralévő mérkőzésünket, még odaérhetünk a második helyre. Igaz, ehhez az kell, hogy riválisaink eredményei is számunkra kedvező módon alakuljanak. A realitásokat figyelembe véve mindez viszont nem tűnik elképzelhetetlennek.

Csapatunk vasárnap ahhoz a Kozármislenyhez látogat, mely utolsó öt meccséből négyet elveszített, majd a zárófordulóban a Szolnokot fogadja hazai pályán. Ezen a két mérkőzésen be KELL gyűjtenünk a hat pontot, s akkor - de csak akkor - reménykedhetünk benne, hogy vetélytársaink hibáznak a hajrában. A jelenleg három ponttal előttünk álló Balmazújváros a hét végén Felcsútra látogat, s bízhatunk benne, hogy a Puskás Akadémia hazai bajnokavatóját győzelemmel ünnepli meg. A két ponttal előttünk tanyázó Kisvárda ugyanakkor a kieső helyen álló Ceglédet fogadja, azaz várhatóan megnyeri idei utolsó hazai bajnokiját.

Az utolsó forduló előtt tehát így nézhet ki a táblázat állása: 2. Kisvárda 69 (20 győzelem), 3. Balmazújváros 67 (20 győzelem), 4. Soroksár 67 pont (19 győzelem).

A zárónapon viszont a Balmazújváros éppen közvetlen riválisát, a Kisvárdát fogadja, azaz bármilyen eredmény születhet a szomszédok rangadóján. Számunkra a döntetlen lenne a legjobb, hiszen úgy megelőznénk a hajdúságiakat (68), s pontszámban beérnénk a szabolcsiakat (70). Mivel a győzelmeink száma nekünk is 20-ra módosulna, először a jobb gólkülönbség, azonosság esetén a több rúgott gól, majd az egymás elleni eredmények döntenek a sorrendről.

Jelenleg a Kisvárda és a mi gólkülönbségünk is 23-23, azaz akár maradhat is az azonosság. A rúgott gólok számában viszont nyolccal előrébb járunk, mint riválisunk (60, illetve 52), s ekkora különbséget nehéz ledolgozni 180 perc alatt.

Mindent egybe vetve, a helyzetünk nem rózsás, de nem is reménytelen. Egy valamit tehetünk, felemeljük fejünket a vasárnapi sokk után és (édes mindegy, hogy) szép vagy csúnya játékkal, de legyőzzük a Kozármislenyt és a Szolnokot, majd reménykedünk, hogy Fortuna istenasszony a mi kezünket fogja meg ...