Sokan még a téli szünet alatt is hajlamosak voltak egy kézlegyintéssel elintézni csapatunkat - pedig már akkor is a táblázat második helyén tanyáztunk -, mondván úgy sem akarunk feljutni az NB I-be. Ehhez képest …

… ehhez képest a tavaszi első három fordulóban legyőztük a feljutásra pályázó Kisvárdát (1-0), vasárnap pedig kiütöttük (5-0) az első osztályú álmokat szövögető Békéscsabát és ismét átvettük a vezetést a tabellán. Sokat mondóak voltak a találkozót követő sajtótájékoztatón elhangzottak:

- A Soroksár ellenünk (is) megmutatta, miért áll az első helyen – nyilatkozta a lefújást követően a lila-fehérek vezetőedzője, Zoran Szpisljak. – Különösen a második félidőben olyan nyomás alatt tartotta csapatunkat, hogy azt kell mondanom, a különbség nem túlzás, akár még 2-3 gól is bennük maradhatott.

- Úgy gondolom, NB I-es teljesítményt nyújtottunk – vélekedett vezetőedzőnk, Lucsánszky Tamás. – Ritkán adódik egy edző életében ilyen mérkőzés, mikor ennyire kijön a lépés csapatának.

Bár a Békéscsaba az első percekben igyekezett bátor játékkal meglepni minket, merészsége visszafelé sült el. Agresszívnek tűnő letámadását ugyanis remekül kigurigáztuk, játszani tudó középpályásaink, gyors szélsőink révén pedig pillanatok alatt odaértünk a lila-fehérek kapuja elé. Ráadásul a viharsarkiak elkövették azt a hibát, hogy nem vették kellően komolyan a pontrúgásainkat. Az első szögletet követően Szélpál Norbert kezezett, a megítélt tizenegyest pedig Gyepes Gábor váltotta gólra, majd a második sarokrúgás után az egyébként is hórihorgas Gengeliczki emelkedett a felhők közé és csúsztatott a léc alá. Ezzel tulajdonképpen fél óra alatt el is dőlt a mérkőzés.

- A szünet előtt talán még visszajöhettünk volna a meccsbe, Nagy István azonban a kapufára lőtte a javunkra megítélt tizenegyest, de el kell ismernem, inkább csak szorosabbá tehettük volna a végeredményt, több nem volt bennünk – ismerte el Zoran Szpisljak.

A második félidőben aztán jött Szélpál Norbert kiállítása, s ezt követően igazi örömfutballt produkáltunk. Előbb a két középső védő után a balhátvéd Silye Erik is feliratkozott a gólszerzők közé, majd Huszák Tamás lőtt 16 méterről olyan fineszes gólt, melyet az NB I-ben is vastapssal honorálna a közönség. A meccs legszebb találata azonban mégsem az ő nevéhez, hanem egy újabb védőhöz, Csilus Tamáshoz fűződik: a tizenhatos bal sarkáról úgy pókhálózta le a hosszú felső sarkot, hogy arra még az igazi ínyencek is csak csettinteni tudtak.

- Védekező középpályásként elsősorban a rivális támadásainak megszűrése a feladatom, így ritkábban érek oda az ellenfelek kapujához. Ha viszont odakerülök és lövőhelyzet is adódik, nem sokat szoktam gondolkodni, mindegy, hogy jobbra vagy balra jön a labda. Ritkán szerzek gólt, de a jelek szerint akkor rendesen „elsül” a lábam. Legutóbb a Szeged ellen találtam a kapuba, az is hasonlóan nagyra sikeredett. Az öltözőben kapom is rendesen a zrikát a társaktól – örült bombagóljának a dupla tüdővel megáldott Csilus Tamás.

Lucsánszky Tamás eddig is nagy taktikus hírében állt, többek között a Nyíregyházát az élvonalba vezette, csapatunkkal pedig kiérdemelte a 2016-os esztendő együttese elismerő címet. A télen egy újabb taktikai variációt sajátított el játékosaival, s ennek egyelőre nem találják ellenszerét a riválisok. Három meccsen hét gólt rúgtunk, egyet kaptunk – azt is tizenegyesből -, és a téli első felcsútiakat megelőzve az első helyre ugrottunk. Ráadásul a feljutásra pályázó riválisok közül a Puskás Akadémiával, a Kisvárdával és a Békéscsabával is mindkét szezonbeli meccsünket letudtuk már.

Kételkedik még valaki, hogy a feljutást érő helyen akarunk végezni?