Végzetes áprilisi hullámvölgy

Többször írtunk már róla - de olyan jó érzés ismét és ismét felidézni -, a 2016-os naptári év igazi sikertörténet volt csapatunk számára. Tavasszal remek teljesítményt nyújtva a sereghajtó helyről a középmezőny elejére tornáztuk fel magunkat, majd az új bajnokság őszi idényét a feljutást jelentő második helyen zártunk. Meg is nőtt az étvágyunk ...

Ugyan csapatunk végül lemaradt az NB I-ről, ám így is minden idők legjobb helyezését érte el a közelmúltban befejeződött másodosztályú bajnokságban. Fennállása során még soha nem zárt ilyen előkelő helyen a profiligában, mint 2017 nyarán. És hogy miért maradtunk le annak ellenére a második helyről, hogy egészen az utolsó fordulóig versenyben voltunk riválisainkkal? Mert akadt tavasszal egy olyan hullámvölgyünk áprilisban, mely végzetesnek bizonyult ...

Minden az április 9-én megrendezett zalaegerszegi összecsapással kezdődött. Gyenge első félidő után a másodikban magunkra találtunk, s az egygólos hátrányból egygólos előnyt csináltunk. Már régen letelt a rendes játékidő, mikor a játékvezető a 95. percben, egy olyan szituációt követően, melyet a mezőnyben korábban le sem fújt, tizenegyest ítélt ellenünk, és még is kiállította játékosunkat. A három pont helyet csak egyet szereztünk, ráadásul a győzelem elmaradása oly mértékben megviselte játékosainkat, hogy arra ráment a soron következő Mosonmagyaróvár, Siófok és Nyíregyháza elleni meccsünk is. A megszerezhető 12 pontból egyet gyűjtöttünk be ezen a négy meccsen, s bár ezt követően sikerült kiegyenesíteni sorainkat, korábbi magabiztosságunk már nem tért vissza.

Bár nyilván más egyéb okai is vannak, hogy végül lemaradtunk a dobogóról, ám ez a négyes sorozat minden bizonnyal döntően befolyásolta a "befutót".